Fotó: Legát Tibor nyilvános közösségi oldalának borítóképe
“Mindig arra gondoltam, mennyire rémes lehet kiöregedett magyar könnyű-zenésznek lenni. Az ügyesebből dörzsölt üzletember lesz, a gyenge elpusztul, mint Radics Béla, a harmadik út pedig a vegetálás.
Ha meglátom a hetvenes évek valamelyik hősét bőrnadrágban, hard rockot játszani, én érzem magam kínosan. Szóval egyik sem túl vonzó perspektíva…
A legnagyobb közönségünk még a nyolcvanas évek közepén a Stadionkertben volt, ahol az újból összeállt Beatrice is szerepelt. Azt az együttest Szarvasdropsznak hívták, és tulajdonképpen egyetlen szervező elvünk volt, hogy senki, még véletlenül se tudjon játszani a hangszerén.
Persze mindenki a Beatrice miatt jött, úgyhogy a közönség egyáltalán nem örült nekünk. Egy kordon vette körül a színpadot, ami jó volt, mert így legalább nem tudtak elköpni odáig, ahol álltunk.”
Legát Tibor szerint egy rockegyüttes alapítása régen egy kamasz lelki fejlődéséhez szervesen hozzátartozott. Soha nem akart zenélésből megélni, és soha nem is tartotta magát zenésznek. Mégis olyan számára a színpad, mint az alkohol: “ha egyszer rákapsz, soha nem szoksz le róla, csak éppen nem iszol. Tizenkét évig nem énekeltem, de amikor újból elkezdtem a Kézi-Chopinnel játszani, döbbentem rá, mennyire hiányzott a színpad”, nyilatkozta Bohus Fülöpnek, a NOL Magazin újságírójának 2011-ben.
Az újságíró, énekes, szövegíró és szerkesztő 1965. május 8-án született. Tanítóképzőt végzett Budapesten, majd üzemi lapnál, később pedig napilapnál dolgozott. Néhány évvel a rendszerváltozás után a Magyar Narancshoz került, ahol az Életmód rovat szerkesztője lett.
Szövegíró-énekesként a nyolcvanas évek eleje óta ismerhető különböző underground klubokból, köztük a legendás VIII. kerület Golgota tér melletti Fekete Lyukból, de fellépett a Kézi-Chopinnel az elmúlt években a Gödör Klubban is.
Első együttesét Hal Varietének hívták. Sikereit azonban a Kézi-Chopin együttessel érte el. Pop címmel írt prózaciklust, s négy könyvet szentelt hobbijának, a budapesti közlekedési eszközöknek. Legutóbb 2017-ben jelent meg az általa írt, szerkesztett HÉV-könyv.
Jelenleg Budapest Wild Side címmel Lou Reed dalszöveg-magyarításaival az amerikai dalköltő-előadót idézi meg kávéházakban és klubokban a magyar közönség, és – nyilvánvalóan – a saját maga örömére.
(Forrás: NOL.hu/Kultúra, zeneszoveg.hu)
A magyar dal magja 